2 Sámuel 22

2 Sámuel 22, 18. zsoltár

v. 3 = Zsid2:10-13-15: „Mert úgy illett, hogy szenvedéseken keresztül tegye bevégzetté azt, akiért és akin keresztül a mindenséget teremtették, aki sok fiat vezet dicsőségre, s aki az ő megmenekedésüknek a szerzője. Így tudniillik mind a megszentelő, mind a megszenteltek mind egytől származtak, ez okból nem szégyelli őket testvéreinek nevezni. Hiszen az Írás így szól: »Hírül adom nevedet testvéreimnek, az eklézsia közepette énekkel magasztallak.« Majd ismét: »Bizalmam benne lesz.« Aztán megint: »Itt vagyok én és a gyermekek, akiket nekem adott az Isten.« Miután a gyermekekkel a vér és hús közösségébe lépett, neki is hasonlóképpen részt kellett kapnia a húsból és vérből, hogy a halálon át hatástalanná tehesse azt, aki uralkodik, a vádlót, és szabadon bocsáthassa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükön át rabszolgaságban tartott.”

v. 50 = Róm15:7-9: „Ezért fogadjátok egymást szívetekre, ahogy Isten dicsőségére a Krisztus is magához fogadott bennünket. Mert azt mondom, hogy a Krisztus az Isten igazságának kedvéért lett a körülmetélkedés kiszolgálója, hogy ezzel az atyáknak tett ígéreteket szilárdakká tegye. A nemzetek pedig ugyanakkor könyörületéért dicsőíthessék az Istent, amint írva van: »Ezért vallást teszek rólad a nemzetek között, és nevednek dalt pengetek.«”

1. Dávid fejezte be, amit Saul elkezdett
• Isten megmentette Dávidot Saul ÉS ellenségei kezéből.
• Amikor végleg legyőzték a filiszteusokat, akiket Saulnak kellett volna legyőzni, de nem fejezte be az elhívását.
• Salamon idejében békesség (Slomo (שְׁלֹמֹה) ≈ béke fia, békés, Békésy)
• Csak kb. 150 évvel később, Jórám^D idejében támadnak legközelebb Izráel ellen (2Krón21:16).

2. Az üdvösség szarva
• szarv: valami felemelt, erős, hatalmas; egy személy erejének szimbóluma
• olajszaru (1S16:1,13, 1K1:39), az oltár szarvai (2Móz27:2)
• Móáb szarva letöretett (Jer48:25), a gonoszok szarvait letördelem, az igaz szarvai felmagasztaltatnak (Zsolt75:11), az Örökkévaló felemeli felkentje szarvát (1Sám2:10), azon a napon szarvat sarjasztok Izráel házának (Ez29:21), megnövesztem Dávid hatalmát (Zsolt132:17), a király látója volt, az Isten szavaival fölemelve a szarvat (1C25:5)
• v. 3: üdv szarúja/szarva (ÚSZ: üdv sisakja), v. 36: üdv pajzsa (ÚSZ: hit pajzsa) (-> 5.)

3. Isten „ruhája”
Zsolt97:2-4: „Felhő és sűrű köd van körülötte, igazság és jog trónjának talapzata. Tűz jár előtte s elégeti szorongatóit köröskörül. Megvilágították villámai a világot, látta és reszketett a föld.”
Zsolt104:2-4: „Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget. A ki vizekben gerendázta emeleteit, a ki fellegeket tesz szekerévé, a ki jár a szélnek szárnyain. Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.”
• „jégeső”, „tűzparázs”: parázs az oltárról (pl. 3M16:12), parázs Isten trónja alatt (Ez1:13, 10:2);
Isten ítéletének eszközei (pl. Zsolt105:32, 148:8, Ézs28:2,17, 30:30)

4. Isten trónja
• v. 9,11: Isten kérubokon, kérubok között ül: 2Móz25:17-22, 1Kir6:23-28, 8:6-7
Ez1:5,6,10: „... négy állatnak alakja ... és négy arca mindegyiknek, és négy szárnya mindegyiküknek ... arcuk alakja pedig: (3) emberarc és (1) oroszlánarc jobbfelől mindnégyüknek és (2) ökörarc balfelől mindnégyüknek, és (4) sasarc mindnégyüknek”
Jel4:6b-7: „A trón közepén és a trónt körülvéve négy élőlény állt, kik elől és hátul telve voltak szemekkel. (1) Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, (2) a második élőlény bikaborjúhoz hasonlított, (3) a harmadik élőlény arca mintha emberé lett volna, (4) a negyedik élőlény hasonló volt egy repülő sashoz.”

5. Isten ereje a mi erőnk
• v. 21,25: keret. Őbelőle fakad az én igazságosságom és az Ő céljáért van.
• v. 22-24 Az Istenből fakadó igazságosságom célja. Megteszem, amit kér – a saját érdekemben.
• v. 33-37: Azonosul velem! A saját erejét adja nekem, ezáltal alkalmassá tesz a harcra (harcolni kell, de Ef6:12)
Ef6:14-18: (1) valóság öve; (2) igazságosság vértje; (3) evangélizáció saruja; (4) hit pajzsa; (5) üdvösség sisakja; (6) a Szellem kardja, Isten szava; (7) minden imádság a Szellem által
• v. 38-44a: ezek a filiszteusok – v. 44b: Nép, amelyet nem ismertem?

csak a 2 Sámuel 22-ben, csak a 18. zsoltárban, közös anyag

¹Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól; aki elmondta az Örökkévalónak ez ének szavait, amely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből és Saul markából/kezéből. ²Mondta: Szeretlek, Örökkévaló, én erőm! ³Az Örökkévaló szirtem és váram és megszabadítóm, Istenem, sziklám, kiben menedékem van, pajzsom, üdvöm szarva, mentsváram! ⁴A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem. ⁵Mert körülfogtak halálnak hullámai/kötelei, vésznek árjai ijesztettek; ⁶alvilágnak kötelei környékeztek, elém kerültek a halálnak tőrei. ⁷Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez kiáltok/fohászkodom; hallja templomából szavamat, fohászom eléje jut, füleibe. ⁸Ingott, rengett a föld, az ég/a hegyek alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant. ⁹Füst szállott fel orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle. ¹⁰Meghajtotta az eget és leszállt, s ködhomály lábai alatt. ¹¹Kérubra ült és repült; megjelent/suhant a szélnek szárnyain. ¹²És sötétséget tett rejtekévé, maga körül sátorrául, vizek tömegét/sötétjét, fellegek sűrűjét. ¹³A fénytől ő előtte elvonultak felhői – jégeső és tűzparazsak izzottak. ¹⁴Égből dörög az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja hangját – jégesőt és tűzparazsat. ¹⁵Küldött nyilakat és szétszórta őket, villámot, és megzavarta őket. ¹⁶Meglátszottak a tengernek/vizeknek medrei, és feltárultak a vi1ág alapjai, dorgálásodtól, oh Örökkévaló, orrod fuvallatának leheletétől. ¹⁷Lenyúl a magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből. ¹⁸Megment hatalmas ellenemtől, és gyűlölőimtől, mert erősebbek nálam. ¹⁹Elém törtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt/lett. ²⁰Kivezetett engem tágas térre, kiragadott, mert kedvelt engem. ²¹Cselekszik velem az Örökkévaló igazságosságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem. ²²Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszul Istenemtől; ²³mert ítéletei mind előttem vannak, és törvényei – nem térek el tőlük/törvényeit nem távolítom el magamtól. ²⁴Gáncstalan voltam előtte/ő vele: őrizkedtem bűnömtől. ²⁵S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságosságom szerint, kezeim tisztasága szerint szemei előtt. ²⁶Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan vitézzel/férfiúval gáncstalanul; ²⁷megtisztulttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén. ²⁸Mert te a szegény népet megsegíted és a büszke szemeket lealázod. ²⁹Mert te vagy/világíttatod mécsesemet, Örökkévaló, s az Örökkévaló, én Istenem fénnyé teszi sötétségemet. ³⁰Mert veled rohanok meg csapatot, s Istenemmel ugrok fel falra. ³¹Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, pajzsa ő mind a benne menedéket keresőknek. ³²Mert ki Isten az Örökkévalón kívül, és ki a szikla, ha nem Istenünkön kívül? ³³Az Isten az én váram, erőm/ki felövez engem erővel, és fölszabadította akadályoktól nélkülivé tette utamat. ³⁴Olyanná teszi lábait/lábaimat, mint az őzek, állnom enged magaslataimon. ³⁵Harcra tanítja kezeimet, hogy ércíjat ragadjanak karjaim. ³⁶Adtad nekem üdvödnek pajzsát, jobbod támaszt engem, és naggyá tesz a nyájasságod. ³⁷Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim. ³⁸Üldözöm ellenségeimet és megsemmisítem/utolérem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket. ³⁹Elpusztítottam és szétzúztam őket, hogy föl sem kelhetnek, elhullanak lábaim alatt. ⁴⁰Felöveztél erővel a harcra, legörnyeszted támadóimat alattam. ⁴¹Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy megsemmisítsem. ⁴²Felnéznek/fohászkodnak, de nincs segítő, az Örökkévaló-ra/-hoz, de nem hallgatta meg őket. ⁴³Szétmorzsolom őket, mint földnek porát a szél előtt, mint utcák sarát, letaposom/szétszórom őket. ⁴⁴És te megszabadítottál népnek küzdelmeitől, megtartasz/teszel engem nemzetek fejévé, nép, melyet nem ismertem, szolgál engem. ⁴⁵Külföldnek fiai hízelegnek nekem. ↔ Fülhallásra engednek nekem. ⁴⁶Külföldnek fiai ellankadnak, remegve/félve jönnek zárt helyeikből. ⁴⁷Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltasson üdvöm Istene; ⁴⁸az Isten, ki nékem megtorlást enged és népeket ledönt alám hódoltat, ⁴⁹és kiszabadít/megszabadít ellenségeimtől közül, és támadóim közül is fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz. ⁵⁰Azért dicsőítlek, Örökkévaló, ↔, a nemzetek közt, és dalolok nevednek; ⁵¹segítség tornya a királyának/ki naggyá teszi királyának segítségét és kegyet művel fölkentjével, Dáviddal és magzatjával örökké.